Nagy nap volt a tegnapi, hiszen emberöltőnyi hagyományának hódolva a hóbortos magyar nép urnák elé járult, hogy a ciklus alatt nyögve visszanyelt indulatait jól belefojtsa egy protest-szavazatba. Mucsán ugyanis nem a legközkedveltebb jelölt szokott választást nyerni, hanem a legkevésbé közutálatnak örvendő. A gyűlölet (holtversenyben a félelemmel) olyan csodafegyver, amit kellően fókuszálva tetszőleges célpontra irányíthatunk, és onnantól mindjárt nem is érdekli a kutyát-macskát se, hogy egyébként kinek a kezében, kire és miért mutat a
,
csak utálni lehessen. Hiszen az ember nagy tömegben állat, az állatokról pedig tudjuk, hogy kivétel nélkül imádják a lézerpöttyöket.
A baráti szovjet tankok óta emlegetett nagybetűs Történelmi Szükségszerűség™ úgy hozta, hogy az esélyes jelöltek közül érthetetlen oknál fogva az
alcsúti orbáncospatás szőlőbányász miniduce führervezér rákosikádár orsósoldstein Zóbány Breiviktátorra
irányult a legkevesebb gyűlöletnyaláb. Aki aztán régi szokásához híven gyorsan föl is oszlatta a parlamentet, betiltotta a többi pártot, Esztergomban megkoronázta magát és a mára virradóra fekete Volgával összefogdosott ellenzéki kisemberek fölnégyelt tetemeit beszántotta Tiborcz villájának a kertjébe, sóval. Ami nem volt nehéz, hiszen addigra maguktól éhenfagytak.
Hogy történhetett meg mindez?
Úgy, hogy a gaz Orbánbasi tanulékony. (Vagy a Habony. Vagy a Vajna. Rosseb tudja melyik.)
2002-ben úgy sikerült szabad választásokon megdönteni a diktatúrát, hogy Dr. Miniszterelnökúrra rátolták a lézert. Valójában persze rá volt az már tolva '94-ben, amikor is elkövette azt a megbocsáthatatlan szörnyűséget, hogy a volt állampárttal összefekvő antikommunista SzDSz mellől elpártolva nem szégyellte magát bemasírozni a jobboldalon tátongó piaci résbe. Azóta gyűlöli a baloldal Orbánt, az ő Ördögét teljes szívéből, teljes lelkéből és teljes elméjéből.
A gonosz Orbándémon viszont még démoni gonoszságában is egészen zseniális: visszalézerezi a baloldalt. Ez ellen az 2010 óta úgy próbált meg védekezni, hogy fölosztotta magát, így több irányból vetülnek egyszerre a nyalábok. Orbán rájött, ha nyerni akar, valahogy össze kell foglalnia a kirakóssá bomlott ellenzéket, hogy ne kettő, három, sok irányba kelljen irányítani egyszerre az ellennyalábot, hanem lehetőleg minél kevesebb felé. Így kaptuk meg az egyébként pont kapóra jövő Sorost és a migránsokat.
Az ellenzék pedig erejéhez mérten mindent megtett, hogy rajtakapott hülyegyereknek látsszon. Mára mindenki tudja: a migráció álprobléma, a Soros-terv nem létezik, és a határzár sem ér semmit. Az LMP a Schiffer tesztoszteronja hiányában feminista gittegyletté züllött, a Jobbik vizslakölykös néppártosodása (farkasgergelyestül, mirkóczkistul) pedig mínusz háromszázezer új szavazót hozott a pártnak.
Így aztán IV. Viktor röhögve behúzta az újabb kétharmadhoz szükséges X-et azoktól is, akik fejében amúgy már megszépültek az emlékek. S lőn ismét sírás és fogcsikorgatás, s teli bőröndök.
Kedves ellenzék,
a NER megdöntésének titka, hogy olyan próbálkozzon vele, akit még nem gyűlölnek semmiért, vagy kevésbé, mint a Viktort.
Nem olyan bonyolult ez.
Addig is élvezzük a lézershowt.
