Manapság az elnyomáshoz nem feltétlenül szükséges elvennünk valakinek a jogait. Elég, ha többletjogokat biztosítunk mindenki másnak.
Korunk egyik leggyakrabban hangoztatott mantrája, ami valószínűleg a liberális demokráciák korszellemének egyik fekélyes tünete, az, hogy adott társadalom tetszőlegesen kiválasztott X Y csoportját aljas, galád, előre megfontolt szándékkal elnyomja valamilyen másik, általában az adott társadalmon belül domináns, jellemzően az adott társadalom működtetésének terhét vállán hordozó csoport*.
A szóhasználat ízig-vérig (neo-)marxista jellegére nem akarok külön kitérni, civil társalgások során bizonyára már így is az őrületbe kergetek vele bárkit, aki egy óránál illetve egy palack bornál tartósabban kénytelen elviselni a társaságomat. Okfejtésekbe se fogok bonyolódni, inkább csak sorra veszem a teljesség igénye nélkül, a történelem során mikor, hol, és hogyan nyomták el az illetékeseket a magukat arra hivatottnak gondolók.
Történelmi, általánosan elfogadott példák az elnyomásra:
- rabszolgatartás az ókori civilizációkban (Egyiptom, Babilon, Hellén civilizáció, Róma, stb.)
- idegen országok megszállása során az őslakosság másodrendű polgárként kezelése
- megszállt országok lakosságának ide-oda telepítgetése, deportálása (Asszíria, III. Birodalom, Szovjetunió)
- megszállt országok lakosságára kivetett etnikai és/vagy vallási alapú adók (Oszmán Birodalom)
- különböző társadalmi osztályokra vonatkozó eltérő jogok (feudalizmus)
- keresztényüldözések 380 előtt
- pogányüldözések 380 után, később inkvizíció
- feketék rabszolgasága az Egyesült Államokban
- zsidótörvények
- Izrael palesztin-ellenes apartheidje
- Tibet megszállása
stb.
Általánosan elmondható tehát, hogy az elnyomó társadalom az elnyomott csoportoktól megvon olyan jogi és anyagi lehetőségeket, amik az elnyomó társadalom tagjai számára elérhetőek, sőt aktívan támogatja velük a preferált csoportot az elnyomottal szemben. Röviden a klasszikus elnyomás során az elnyomottnak mindig jogdeficitje van az elnyomókhoz képest.
Ez egy egyszerű ábrán demonstrálható:
Modern korunk polkorrekt terminológiája viszont egészen különleges fogalmakkal rendelkezik elnyomottak, elnyomók, valamint úgy általában az elnyomás témakörével kapcsolatban.
Úton-útfélen az arcunkba vágják, hogy mi maiak aznap éppen kiket nyomunk el a puszta létünkkel: zsidókat, cigányokat, buzikat, nőket, gyerekeket, bevándorlókat, stb.
Egy klasszikus elnyomó államban ez úgy nézne ki, hogy lenne egy általános jogszínvonal, amiből aztán fent felsorolt csoportok esetében innen-onnan lecsippentenének ezt-azt.
Ám itt jön közbe a modern elnyomás körmönfont agyafúrtsága: meg akarsz szabadulni egy kisebbségtől? Támogasd őket! Bástyázd körbe csak a számára elérhető állami támogatásokkal, pályázatokkal, ösztöndíjakkal, kvótákkal, írj olyan törvényeket, amik az átlag mezei halandóhoz képest kiemelten védik őket! Tedd őket a közbeszéd szent teheneivé, és szigorúan szankcionálj bármilyen velük kapcsolatos negatív kritikát! Majd dőlj hátra, és gyönyörködj, ahogy virágzanak...
Ismerős?
Pedig egy elnyomó társadalom ezeket tipikusan nem a nemkívánatos, hanem a preferált csoportjaival szemben alkalmazza. (Mint pl. Hitler a németséggel szemben.) Manapság ha valakit el akarsz nyomni, nem szükséges megvonnod tőle a jogait. Elég, ha többletjogokat adsz mindenki másnak.
Ki látott már olyat, hogy az elnyomónak van jogdeficitje az elnyomottal szemben? Melyik ordas autokrácia üldözi az ellenségeit ezüstkanállal?
Én őszinte szívből szeretnék a mai Nyugaton elnyomott lenni.
*: heteroszexuális fehér adófizető férfi