Liberal-, kommun-, szocial-, multikultural-, antifas-, femin-, stb. Az ilyen és ehhez hasonló különféle izmusok és baloldaliságok áldásos hatása már szépen kirajzolódik a ködös Albionban. Akik ma nőelnyomáson siránkoznak és foggal-körömmel kapálóznak holmi épkézláb feleség- és anyaszerepek ellen, azok vigyázó szemüket Londonra vessék: önmaguk helyett ugyanis Európa félévezredes rémálmát valósítják meg.
Újabban nem csekély mértékben ugrottam rá a feminizmus kérdéskörére, mely főleg a Férfihang.hu lényegretapintó és kertelésmentes cikkeinek érdeme. Ezt a pár sort elsősorban nekik ajánlom.
Lapozgatom ma a híreket, és egy apró hivatkozáson akad meg a tekintetem. A Mandineren szemlézték a CNN egy cikkét, amely szerint a születő brit kisfiúk között a leggyakoribb név a Mohamed. "Úgy kell nekik!" - vágta rá sunyi mosollyal a munkatárs a másik gép mögül; de vajon tényleg elintézhetjük ennyivel? Íme hát, ez volna az egyre közeledő utópia, szép új világunk beteljesedni látszik: hála a multikulturalizmus, a liberalizmus és a feminizmus áldásos tevékenységének, még a mi korosztályunk elkerülhetetlenül meglátja majd annak a világnak a kényelmes és akadálytalan becsusszanását, amiért küzdve a néhai Oszmán Birodalom évszázadokon keresztül mindhiába törte össze legjobbjait a magyar végvárak falain.
Csak hogy jól értsük: idehaza számos egyéb tényező miatt a házasodási kedv és az összlakosság száma már anélkül is zuhanórepülésbe kezdett, hogy annak akkordjaira még számottevő feminista gittegyletek tevőlegesen rájátszhattak volna. Nem azt állítom, hogy ilyenek nincsenek nálunk, vagy hogy nem próbálkoznak, hanem csak azt, hogy ezek egyelőre még nem túl sikeresek. Deansdale egy írásában, illetve pontosabban az alatta lévő kommentek között tetten érhető az a beszűkült tudatállapot és már-már vallásos fanatizmus, amivel egynémely hölgyemény Szex és New Yorkon illetve Született feleségeken pallérozott öntudata hadakozik a rideg tények és a nem túl rózsás kilátások ellen.
Én elhiszem, hogy büdös dolog a szülés miatt átmenetileg hanyagolni a közhivatali malmozás, a teszkós pénztárgép vagy a büfészakok nyújtotta önmegvalósítási és karrierépítési ambíciókat, és még büdösebb a férfiakkal szemben csak olyasmiket engedni meg maguknak, amit fordított felállásban is nyugodt szívvel viselnének el az ő irányukból. Lehet azzal jönni az ilyen Ildike féléknek, hogy a Föld túlnépesedik, és a saját szintentartásunkhoz elégséges 2,9 gyerek helyett bőven megfelel páronként egy, vagy még annyi sem. Csak hát egy a baj: a Föld az nem Európában és nem a heteroszexuális fehér középosztálytól népesedik túl, hanem éppen pont olyan földrészeken és szubkultúrákban, ahol magasról tesznek Ildike emberi jogaira. Mivelhogy az egyenjogú és nőfelszabadító Nyugat nem termeli ki a saját emberi utánpótlását, sem ellenállást nem tanúsít a vele ellentétes értékrendeket képviselő csoportokkal szemben, így törvényszerűen a fent említett helyek és szubkultúrák túlszaporulata gyűrűzik be egyre inkább hozzánk, és virágzik száz virág. Mondhatja erre Ildike, hogy 'álmodban hímsovikám', de tessék csak odalesni Angliába vagy Walesbe, vagy akár a magyar szülészetekre: máris ott kopogtat a rémálom.
A természet írtózik az ürességtől. A vákuum helyére pillanatok alatt levegő tolul. Nem tudom, a feministák miért hiszik, hogy az általuk szapult és lassan eltűnő hagyományos nyugati családok és az így egyre kevésbé házasulandó (vajon miért) ellenben rohamosan fogyó európai férfiak helyére nem jönnek majd olyanok, akik a velünk kapcsolatos lózungokkal ellentétben ténylegesen megtestesítik a feministák fejében élő elnyomó patriarchátus rémképeit. Várni sem kell rájuk, már itt vannak. A csador alól vagy a putriban bizonyára egyszerűbb lesz könnyek között lamentálni a légkondis iroda emléke fölött, mint most hiszti és cseszegetés helyett neadjisten férjhezmenni és szülni három gyereket.
