Variáció egy ismerős témára – avagy miről szólhatott volna egy második őszödi beszéd?
Örülök hogy itt vagytok, nagyon fontos dolgokat kell ugyanis megvitatnunk. Magyarország jövője, a demokratikus jogrend, a munka, jólét és szolidaritás védelme ugyanis a tét. Elképesztő, szinte hihetetlen az az energia, az a lendület, amivel a 2010-es kampány során találkoztam, meg kell mondjam, csak gratulálni tudok hozzá. El sem hittük korábban, hogy a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokrata Szövetség valaha is kormányra juthat még, és most lássatok csodát, itt vagyunk megint, újult erővel, kihívások sokaságával a láthatáron. Sokan persze kételkedtetek abban a derűlátásban, amit a választások alatt tanúsítottam, persze aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy nem adjuk ám olyan könnyen azt a szavazósdit! Bizony-bizony a szavazópolgárok véleményét is illik kijavítani, hiszen ha mindent ilyen ősdemokratikus, vasszigort követelően döntenének el az országban, idehaza már réges-rég tombolna a fideszfasizmus, cigányokat és zsidókat lincselnének napi rendszerességgel, az államhatalom jóváhagyásával. Ezt nem hagyhattuk.
Badarság lenne azt állítani, hogy idehaza minden a legnagyobb rendben van. Ez nyilvánvalóan nem igaz. Nincs. Sok mindent kell megtennünk, amit az elmúlt 4 éves ciklusban elmulasztottunk, hiszen olyan lemaradásban van az ország, hogy ha végignézek a magyar társadalom vívmányain, elfog a szégyen. Modern, demokratikus, felvilágosult és szabadelvű köztársaságban élünk, könyörgöm! Mégis mi a rossebet gondoljon egy dolgozó polgár, amikor szembetalálkozik azzal a bizonyos koronának csúfolt micisapkával? Visszakívánkozunk talán a feudalizmusba, a földhözkötött jobbágyság és az önkényeskedő arisztokrácia sötétjébe, ahol zsíros plébánosok és kapzsi földesurak sanyargatják a népet? Ugyanmár gyerekek, ne legyetek nevetségesek. A történelem nem hátrafele halad, az emberek mégis a múltban élnek, holott a legmeghatározóbb faktor amit firtatni kellene, az a jelen és a jövő. Egy szebb, demokratikusabb és liberálisabb jövő, amelyben mindenki egyenlő, mindenki élvezheti szabadságjogait bőrszínre való tekintet nélkül, és teszi mindezt úgy, hogy közben nem kell attól rettegnie hogy mikor dobnak be molotovkoktélt az ablakán a turulkopaszok. Nem igaz, egyszerűen nem hiszem el, hogy 60 év alatt nem lehetett kinevelni ezekből a bőgatyás tuskókból azt a mérhetetlen cinizmust, felfuvalkodottságot, idegengyűlöletet és előítéletességet, amit Szálasi és bandája annyira erőltetett, hogy még mindig szaladgálnak idehaza olyanok, akik narancsos zászlót lobogtatva akarják lámpavasra hányni adófizető polgártársaikat, csak azért, mert azok máshogy gondolkodnak. Basszameg, milyen ország ez már? Mi kell még ezeknek, hogy felnőjenek?
Persze, tudom én, hiszen megénekelték, hogy ha van gulyásleves akkor hallgat a nép. De nézzen már mindenki egy kicsit magába! Mondja meg, jelentkezzen bátran és álljon föl az, akinek itt a frakcióból nem futja naponta legalább egy zsemlére meg egy pohár tejre, akinek nincs fedél a feje fölött, az éjszakáit pedig újságpapírokon, szakadt rongyok között tölti egy kuka mellett! Hát erről van szó! Népünk egyik leggusztustalanabb vonása, ami miatt valahányszor ha külföldön járok lesütöm a tekintetem, az a követelőző telhetetlenség. A magyarnak soha, semmi nem elég, semmi nem jó úgy ahogy van. Kiűzték a törököt, mi lett belőle? ’48. Jött a Tanácsköztársaság, mi lett belőle? Nyilaskeresztesek. Jött a szocializmus, mi lett belőle? ’56. Jött a rendszerváltás, mi lett belőle? Gój Motorosok, Vér és Becsület, meg a Jobbik. Ezek után mondja még nekem valaki, hogy ha minden klapful és hibátlanul menne ebben az elcseszett országban, akkor a nép befogná a száját. Tudjuk, hogy azzal is lenne valami baj, amit aztán felfújnának olyan szintre hogy megint a pöcegödörből kéne felhúzni egy kibaszott államrendszert. Miért? Miért törje magát bármelyik jószándékú politikus, hogyha tudja hogy az enyészetnek dolgozik, mert ha nagynehezen felépít valamit akkor jön a büdös szélsőjobbos és lerombolja?
Nem kertelek, siralmas ami idehaza van. Mindenki azon nyervog, hogy nincs munkája. Igen, a munka az építőköve minden magára valamit is adó társadalomnak, a munka védelmének ügye szent, meg kell becsülnünk és támogatnunk kell. Ez az elv egyébként eddig is meghatározta, és ezután is meghatározza majd politikánkat. Csakhogy az ember akkor tud csak dolgozni, ha van munka. A munka érték, talentum, amivel jól kell tudni sáfárkodni. Manapság azonban egyszerűen pazarolják az emberek a munkát. ’98-ban kezdőtött ez a folyamat, és 2002-ben tetőzött, gyakorlatilag évekre előre eldolgoztak mindent. A Kádárék csinálták jól, ők meg tudták oldani, hogy a munka úgy legyen elosztva hogy mindenkinek jusson, meg maradjon is. Mi még némileg vissza tudtuk fogni, hogy csak úgy kidobják az ablakon a munkát és minden jött-ment dolgozhasson mint hal a vízben, de hát az ellenzék az mégiscsak egy fajsúlyos dolog, mostanra pedig odáig jutottunk, hogy ha ebben az ütemben mennek tovább a dolgok, akkor 2014-re egyszerűen elfogy a munka! Nem lesz több! Elképzelhetetlen erőfeszítéseinkbe tellett eddig is, hogy a semmiből összekaparjunk ennek az éhenkórász népnek egy kis munkát, de egyszerűen nem bírjuk tovább. Kész. Vége. És aztán meg persze jönnek az árpádsávos orbánviktorok hogy így a kormány, úgy a kormány, miért zárunk be munkahelyeket, hova tűnnek a milliárdok, mert hogy az adófizetők pénze, bla-bla… Igenám basszameg, csak azt felejti el mindenki, hogy az adót azt abból a munkából csurgatják, amit mi adunk nekik! Már amelyik csurgatja. Mindenféle ellenszolgáltatás nélkül ráadásul. A minap megkérdeztem egy tüntetőt, hogy ha ennyire nagyon tudja a frankót, miért nem vezeti ő az országot? Van-e pl. közgazdasági diplomája? Lófaszt, nincs hát, mer’ minek az!? Ja kéremszépen, utcakövet meg tojást dobálni egyszerűbb ugye, mint felelősen gondolkozni. Még jó hogy nem a szúnyog adja a vért, a tetves kurva istenit!
Nem lehet ezt így csinálni gyerekek, sürgősen változtatni kell, mély, átfogó munkavédelmi reformokra van szükség. Sok emberrel beszéltem itt a Gazpromnál is, hogy mi a véleményük a hazai viszonyokról. Végső soron kénytelen leszek amerikai és izraeli szakembereket bevonni a közigazgatásba, hogy a liberális kollégákkal karöltve végre felállíthassunk egy szakértői kormányt, aki nem csak beszél, de tökösen meg is lépi, amit kell. Igenis védeni kell a munka fölösleges eltékozlását, gondolok itt a munkavégzés jogának korlátozására, elsősorban anyagi ellenszolgáltatásokhoz kell kötni a munkavégzést, kuponokat fogunk áruba bocsátani, amelyek fix óraszámot és bérezést tartalmaznak, és csak az végezhet munkát, aki becsüli azt annyira hogy megvegye az ahhoz szükséges kupont, vagy negyedéves munkabérletet. Dolgozzon az aki megengedheti magának! Külön ki szeretnék térni a roma kisebbség hálás tevékenységére, ők ugyanis haladó szemléletükkel jóval a válság kitörése előtt felismerték a problémát, és a gyökerénél ragadták azt meg. Mennyivel önzetlenebbek és felvilágosultabbak ők, hogy eddig sem vették el a „többségi magyarság” elől a munkát! Azt hiszem, bármelyikünk példát vehetne róluk. Gyurcsány Ferenc voltam, köszönöm a figyelmet!
