Magyarország megmenekült, győzött a józan ész és a haladás – Brüsszel, Washington és Bissau-Guinea gratulál, Moszkva aggodalmát fejezte ki.
Az elmúlt napokban bekövetkezett amire senki sem számított: a négy év alatt felgyülemlett kormányellenes lakossági frusztrációt és a 8 éves baloldali aranykor utáni nosztalgia hullámait meglovagolva az MSZP-Együtt-DK-PM-MLP szinte összeroppantotta a fennálló orbáni adminisztrációt, és a saját súlya alatt összeomló Fidesz örökre elveszítette váltópárti szerepét. A második helyet elérő LMP és a Kormányváltók között jelenleg nagykoalíciós tárgyalások folynak. A Fidesz hátországa riadtan szavazott át a Jobbikra a felelősségrevonás miatti félelmében, ám az még így sem lépte át a parlamenti küszöböt.
Ja, nem, bocs.
Újabb négy évnyi rettegés várható, és az elkövetkező hónapokban nyugatos közéleti személyiségek tucatjai dezertálnak majd a Közel-Keletre (de legalábbis belengetik kéthetente, hogy készenlétben a bőrönd). Továbbra is dolgozni kell majd a segélyért, a melegeknek megkülönböztető jelzést kell viselniük, újra betiltják az ellenzéki lapokat és csatornákat (főleg a Klubrádiót), millások közé lövet majd a karhatalom, nem lesznek gendersemleges óvodák és továbbra is lehet majd állva pisilni, a szavazati jogot nemtől függetlenül adófizetéshez és hadkötelezettséghez kötik, kötelező lesz hetente kétszer misére járni (a gyóntatópapok mind a Horthy-rendőrség fizetett ügynökei), a ciklus végén pedig Orbán Viktor dinasztiát alapít és papíron is átállunk feudális monarchiára. Azzal, hogy a pápai rémet meg egy fél gabigabi-partyt meghívtak a buliba, a progresszív ellenállás gyakorlatilag összes nagyágyúja lehúzta magát a wc-n, s a sírt, hol ballib süllyed el, visítás veszi körül. Mert persze, mocskos fasiszta Orbán, meg szőlőbányák, az öreg Horn is biztos rendet vágna ha még élne, de EZEKET úgy néz ki még így sem akarta újra bevenni az ország gyomra. A nép, mint látjuk, nem felejtett. Hallatlan a magyarja.
Szabó Tímeáért különösen nagy kár, hiszen ő lehetett volna a megingathatatlan gerincű sikeres (és csinos) női politikus epigonja Schiffer András oldalán, egy combvillantásával átvertek volna bármit az országgyűlésen, ám ő a tökéletes férfi helyett meglépett a gitárossal.
A Jobbik kihozta a helyzetből amit lehetett, s talán ha elég sokáig marad a közéletben a Fletó, megérjük, hogy váltópárt lesz; addig is szép mementója azoknak az időknek, amik a NER-hez vezettek.
A Thürmerre kíváncsi lettem volna, milyen műsort nyom parlamenten belül. Kár, hogy nem jutott be, látszik az emberen, hogy ő is elhiszi amit mond. Talán a kommandós vérnyuggerek (a megboldogult munkásmozgalom néhai ökle, tudják, az a pörlekedő nénike a szomszéd lépcsőházból) is kihátráltak volna a szocik mögül, mert végre megkapnák tőle azt az ismerős fílinget a parlamenti közvetítésekből, ami nélkül '89 óta valahogy nem stimmelt valami a világgal. Persze, persze, jó dolog a játszótéren orbánozni csirkefarhátért menet, de az a Kádárt még nem hozza vissza.
Összességében tehát elmondható, hogy az ország lakossága egy szuicid-machzoista tendenciákat mutató rétegtől (DK &. Co. fanok) eltekintve elégtételt vett és relatíve bizakodva néz a következő négy év elé. Mire Japánban lecseng a cseresznyefavirágzás, talán a tankjainkat is megindíthatjuk Kárpátaljára. Az ölég jackass lenne.