Pezsgőbontás, konfetti, örömünnep. Százezer alatt a Milla. Villámposzt.
Bár korábban megfogadtam, hogy rittyentek valami cukiságot e jeles alkalom napjára, ám a vizsgaidőszak jóvoltából nem csak elsiklottam a pontos dátum fölött, de a cikket sem írtam meg, úgyhogy majd most, csak így gyorsan, sebtiben, valami rövidet (egészség!), még hölgysétáltatás előtt.
Milyen hatmillió egymillió? - kérdezhette teljes joggal már eddig is bárki, aki napi szinten figyelemmel követi a honi aktuálpolitikát, és hallott erről a bagázsról, ami a szüntelen orbánozáson, álszent és képmutató sipákoláson, valamint minden józan társadalmi konszenzus felborogatásán kívül felmutatni, az asztalra letenni még édeskeveset sem tudott. Ehelyett zászlaját a magasban lengetve vitte tovább azt a hamisítatlan ballib hagyományt, amit a néhai MDF-től balra szanaszét és szerteágazóan befészkelődött ávósfiókák picsogásából már jól ismerünk. A beteges hiszti, ujjal mutogatás más szemében a szálkára, a saját szemben a gerenda lehazudása, a valóság saját rögeszmékhez torzítása, valamint a röhejes világfájdalmába csomagolt és a többségi társadalomnak címkézett közösség elleni uszítás minősített esetei meghozták gyümölcsüket: a forró kása odaégett, az asszony elsózta, a szomszéd beleköpött, a legyek is beleszartak, a magukat nem is tudjuk milyen alapon Millának nevező Bodóék pedig jóízűen megették.
(Printscreen: Foray Nándor)
Milyen százezer?