Minden elismerésem a Gréczy Zsolté.

    Gréczy Zsolt egy igazi egyéniség. Ritka Isten adta tehetség és hihetetlen erkölcsi tartás kell ahhoz, hogy valaki a folytonosan megalkuvást követelő, mutyizós, bratyizós, bátyámuram rendszer és a politikai korrumpálhatóság hullámai közt vergődve is megőrizhesse nyelvének függetlenségét, hogy az külső kényszer nélkül, az állam beavatkozásától nem tartva, el nem hallgattatva, erőszakot nem szenvedve, bárhol és bármikor szabadon igazodni tudjon Gyurcsány Ferenc éppen aktuális átmérőjű ánuszrózsájához. Mindemellett pedig gyönyörű férfi is, ő maga a német katolikus leányneveldék kékszemű és szőke lakói fejében burjánzó árja szexuális fétisek nyers, kollektív megtestesülése. Szúrnám a fosóját, na.

   Mindig mélyen elszomorít, amikor egy ilyen kiváló jellemnek kell nap mint nap szembesülnie azzal, hogy ilyen helyen él, mint a mi Magyarországunk, nyomorogva, beázott tető alatt, fűtés és víz nélkül, koszosan, büdösen, a jobboldal kényének-kedvének kiszolgáltatottan. És a DigiNet-es számla mellett is épp hogy csak éhen nem hal, de azt muszáj befizetni, mert ha a blogján sem tudna időnként életjelet adni magáról, abból mindenki azonnal tudná, hogy az Andrássy út 60. alatt egy (még a Bajnaitól ottmaradt) libatollal halálracsikizte a Viktor.

Mert milyen országban is kénytelen élni a mi jobb sorsra érdemes Gréczy Zsoltunk?

Akár tetszik, akár nem, Magyarország ma olyan hely,

- ahol néhai kormánypárti politikusok és kormányközeli közéleti személyiségek a tömegbe lőnek '56-ban (majd ötven évvel később is), jelentgetnek a III/III-nak, körmöket tépnek ki és veséket vernek le ávós pincékben, majd ők jajveszékelnek a leghangosabban Brüsszelnek fasizmusról meg a sajtószabadság és emberi jogok sárbatiprásáról, ha a levert veséjűek, tépett körműek erősödni kezdenek.

- ahol sosem látott diplomával és soha alá nem támasztott indokokkal vághatja vissza az életszínvonalat és a gazdasági teljesítményt harminc évvel egy olyan ember csomagja, akinek hivatkozott közép-amerikai közgazdasági egyetemén azt sem tudja senki, hogy az illető kicsoda.

- ahol szét lehet barmolni egy országot gazdaságilag, kulturálisan és szellemileg úgy, hogy sem az alapvető egyetemes emberi normákat, sem az éppen hatályos jogszabályokat nem tartják be, majd ennek minden következményét simán az ellenoldal nyakába borogatják, és rezzenéstelen arccal kérik rajta számon.

- ahol a bebizonyosodott plágiumgyanúnak vagy bármilyen erkölcsi kisiklásnak csak a nemzeti oldalon kell törvényszerűen következményekkel járnia, a diktatúra utódpártja és csatlósai körében az ilyesmi magától értetődően nem üti meg az erkölcsi felháborodás mércéjét.

- ahol azok az emberek hadoválnak boldog-boldogtalannak múlttal való szembenézésről, jobboldali terrorfenyegetésről, feudálfasizmusról életkorra való tekintet nélkül, akiknek ideológiai, pártpolitikai, vagyoni és gyakran ezzel átfedésben vér szerinti felmenőik is egy 94 millió halálos áldozattal járó agyrém nevében öltek és kínoztak embereket.

- ahol egy kiszivárgott önleleplező beismerés, letagadott majd brutálisan végigvert megszorítások hada, a parancsra ütő-lövő karhatalom, egy elhazudott szakdolgozat, a határon túliak nemzetbe integrálódásának elgáncsolása, ablakon kidobott IMF-es hitelmilliárdok felvétele és mindezek lejáratának pont az ellenoldal kormányzására időzítése, jogtalan támogatásokkal és eladósítással a MALÉV és a BKV időzített bedöntése (a BKV még áll), a média hangos teleharsogása cenzúrát kiáltva, magukat állítólag baloldaliként aposztrofáló körökben mindez egyáltalán nem vérciki.

- ahol egyesek felszólalnak a zsidókat és cigányokat érő vélt vagy valós diszkrimináció, előítéletek és atrocitások ellen, majd jóízűt Orsós-Oldsteinoznak.

- ahol a személyes testi épség, a saját és hozzátartozó élete, valamint a magántulajdon védelme lassan a súlyosan jogsértő rasszista uszítás kategóriájába tartozik.

- ahol mindent el lehet intézni egy merazorbándejazorbánnal.

   Magyarország ma ilyen hely. Ilyen hellyé tették valakik. És nem (nem csak) az elmúlt másfél-két év alatt. Le a kalappal tehát Gréczy Zsolt előtt a halált megvető bátorságért, amiért tollat mer még egyáltalán ragadni ebben az élhetetlen náci halálzónában.