Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

Đouble Deepthroät Nunnerỹ

don Fefinho blogja

Friss topikok

Nem mind arany...

2011.05.17. 21:39 don Fefinho

 Van-e olyan, hogy? És ha igen, mi az? Ha nincs, miért nem hiányzik? És főleg honnan vesszük, hogy van?

   Szabadság, egyenlőség, testvériség. Csupa fennkölt és magasztos jelszó, az ember jobbja már ösztönösen megindul a szívtájék felé, midőn nagy sóhajtozások és önelégült vállveregetések közepette elhagyják ajkait. Korunk meghatározó hatalmi struktúráinak zászlaján sem lebeghet hát más, mint a fenti ideológiai triumvirátus - az éppen oly divatos demokráciák és liberális jogállamok előszeretettel hozzák fel hivatkozási alapnak, ha valami pelenkaszagú turpissággal kapcsolatban kell elaltatni az istenadta nép józan paraszti eszét, vagy amikor előáll az az idehaza oly gyakori paradoxon, hogy pont a hivatkozási alapra hivatkozva tapossák sárba a hivatkozási alapot.

   Vegyük tehát sorra, miben is áll egy autorier önkényuralmi rendszer, ha úgy tetszik diktatúra, de ide vehetjük a klasszikus monarchiákat és teokráciákat is, illetve állítsuk ezekkel szembe a demokráciát, azon belül is a mi hőn szeretett modern, haladó, liberális változatunkat. A séma nagyjából végig ugyanaz, csak a szereplők és az ürügyek cserélődnek szituációnként. Ókori Júdea, római bábkirály osztozik a hatalmon a Szanhedrinnel, társadalmi szinten elfogadott és megkövetelt az izraelita vallás és a hagyományok szigorú őrzése. Egy az Isten, YHVH, és/vagy a mindenkori római császár ugye, dehát ezen volt is civakodás. Az az egy-két csenevész, aki nem tartja mind a 613 parancsolatot, a király vagy a császár ellen uszít, esetleg idegen bálványt imád vagy hülyeségeket beszél a zsinagógában, azt halálrakövezik vagy megfeszítik. Tiszta sor, aki nem akar szívni az nem balhézik, többieknek meg úgy kell. A már említett Rómában ugyanez a tészta: ott a császár, többnyire már életében meg is istenül, onnantól nem csak főpap de önmagában is az isteni fennhatóság földi netovábbja. Amit a császár mond, annak úgy kell lenni mire háromig számol; van pogány államvallás, az ínyenceknek egy-két misztériumkultusz is csurran-csöppen, de amint a fent említett csenevészek tagadni kezdik a császár istenségét, meg lázítanak, bomlasztanak, etc., nos rövid úton kereszten, üstben, arénában találják magukat. Az algoritmus ugyanaz... Beszólt? Igen - megdöglik. Nem - élhet. Talán - kiszedjük belőle => visszacsatolás => beszólt? ... Aztán fordul a kocka, és a csenevészek lesznek felül. Van pápa. Meg császár. Utálják egymást mint a szart, de kénytelenek egymást eltűrni, főleg a császár a pápát, mert rajta keresztül nyeri a mostmár csak majdnem isteni mivoltát. Mindenki keresztény, mindenki lojális - vagy ide, vagy oda -, aki lázad vagy eretnek tanokat hirdet, azt kardélre hányják vagy máglyára. Tiszta sor megint, ocsmány egy világ is volt, de működött. Török. A szultán szava szent, vagy áttérsz iszlámra vagy adót fizetsz, de amúgy ha kussolsz akkor nem lesz bajod. A Habsburgok se nagyon tűrtek meg ellenzéket, és közben lassan kilyukadunk a XX. század totalitárius rendszereinél, ahol megint csak elmondható, hogy egy erős központi hatalmi szervezet a fizikai ráhatás mellett eszmei és gondolati eszközökkel is teljhatalmat tudott gyakorolni. Anyázni csak saját felelősségre lehetett itt is, a delikvens mindkét rendszerben ingyenjegyet kapott a szellemvasútra. Vagy golyót. Az hogy az alattvaló ezt imádta-e (németek) vagy utálta (oroszok), az a belpolitikai vezetői tehetség és a gazdaság számára elbírható életszínvonal-zsonglőrködés függvénye volt.

   Mindenesetre tisztán látható, hogy a hagyományos civilizációk, és itt bátran elkalandozhatunk a Távol-Keletre is, nem voltak kifejezetten a "virágozzék száz virág" eszme elkötelezettjei. Az ok is egyszerű: ha a hatalom tárt karokkal fogadta volna és forrón szeretve öleli őket keblére, akkor a gój, a júdeai, a keresztény, a pogány, az eretnek, a gyaur, a kuruc, a kollaboráns, a kriptokomcsi meg a néhai nyilasházmester, aki üldöztetettségéből adódóan eleve antipatizál a rendszerrel, ezen felül ténykedésével amúgy is felforgatná a jól megszokott rendet, most még szabad kezet is kapna... Nos, a tolerancia és az egyenlősdi itt az adott civilizációra nézve egyenértékű a saját halálos ítélete aláírásával. Vegyük csak példának a kereszténység elterjedését a Római Birodalomban, ami a kultúrális és szellemi hanyatlás mellett önostorozó bűntudatközpontúságával depresszióba döntötte Európát, pacifizmusával pedig fellazította a légiók fegyelmét. Mire a hatalom kapcsolt volna hogy a tömegre való tekintettel államvallást kellene váltani, már bedőlt a kártyavár... de, csak hogy egy tőnél maradjunk, friss még a bolsevik áradat emléke is.

   És mit propagál oly vehemensen a liberalizmus? A demokrácia? Az úgynevezett jogállam, vagy minek csúfolják? Pontosan az államszervezetre ártalmas erők és csoportok rászabadítását a gazdasági, pénzügyi és kultúrális vérkeringésre. Nekimegy mindennek, ami hagyományt vagy értéket képvisel, vallásnak, családnak, erkölcsnek; majd elterpeszkedik a romokon. Platón, Arisztotelész, Pitagorasz helyett van Marx és Machiavelli, az egyházat lezüllesztették materialista bólogatójánossá, az ősmagyar hitvilágot önmaga paródiájává forgatták ki, de kaptunk helyette szcientológusokat meg hitgyülit... A liberális demokrácia mindezek ellenére valahogy mégis állva marad. Márpedig fenti példákból láthatóan minden rendszernek megvannak azok a jellegű ellenfelei, amiket ha hosszú pórázra enged azzal önmagát dönti meg. A liberalizmus pedig éppen a szabad vélemény-nyilvánítás és gondolkodás, valamint a mások iránti türelem és felebaráti szeretet mellett tört pálcát. Csak ebbe valahogy a liberalizmus bírálói nem férnek bele. És a liberalizmust bírálja mindenki, akit a liberalizmus támad (önmagán kívül mindenki mást). Rómában a rómaiak uralkodtak, a többeiket leigázták; a keresztények írtották a pogányokat és az eretnekeket; a vörösöknél vörösök uralkodtak, a náciknál nácik, többiek haláltáborba... Ma pedig, liberális demokráciánkban a magukat liberális demokratáknak valló valakik uralkodnak - igaz, ma már nincsenek haláltáborok, de ezt a rendszert kikezdeni ugyanúgy egyet jelent a politikai öngyilkossággal. Mert mi történne, ha a liberalizmus toleránsan viseltetne az őt bíráló, tőle elhatárolódó csoportokkal, bal- és jobboldali szélsőségesekkel, antikapitalistákkal, ökoterroristákkal, stb.; meghallgatná őket, netalán közvetítené véleményüket a társadalom felé? Hm? Azok szépen a rendszer adta jogaikkal élve befurakodnának a hatalomba és onnantól a liberalizmus mint olyan megszűnne létezni. De itt bukik ki a liberális demokrácia rákfenéje is, hiszen ugyanúgy kénytelen az őellene fellépő csoportokat távol tartani a hatalomtól és elzárni a csatornáikat, mint bármelyik totalitárius rendszer. Vagyis ilyen, hogy liberális demokrácia, ilyen nem létezik; mert ha létezne, saját természeténél fogva törvényszerűen felszámolná önmagát. Mi tehát a "létező" liberális demokrácia? Burkolt fasizmus.

   Mire véljük tehát a sok parlamentáris hűhót? Mert azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy tízmillió ember képes egyszerre teljes összhangban kormányozni egy országot. Ha meg mégis közvetlen demokrácia lenne, a nagyon sok ember nagyon sok félét akar, ebből adódóan lokálisan és szektorok szerint is összehangolhatatlan lenne az államigazgatás és hetek alatt polgárháborús helyzet alakulna ki. Régen a király, a császár, a pápa, vagy a párt azt csinált amit akart. Most is van párt, csak sok feje van, és négyévente cirkuszt rendeznek, ahol ünnepélyesen eldönthetjük, hogy egyazon sárkánynak melyik feje csináljon azt amit csak akar. Mert ugye lehet tiltakozni, tüntetni, fölháborodni... node kérem, demokratikusan meg lett szavazva. Hehe. Aztán hogy ez a gyakorlatba átültetve hogyan működik, az már igazán nem nagy őrdöngősség. Mégcsak konteót se kell olvasni hozzá, csöppnyi találékonyság és az egypártrendszeri diktatúra máris eladható többpártrendszeri demokráciának, csak felosztjuk magunkat két részre meg eljátszuk hogy húdenagyon utáljuk egymást. Az egyszeri proli meg elhiszi, hogy fú, ez a liberális demokrácia tényleg működik, mert most elmegyek az urnába bedobom a cetlit aztán az lesz amit én akarok. Új fejet kap a csirke. Vagy nem, de az meg a másikosok hibája. És közben a proli mit sem sejt arról, hogy a háttérben megy a bratyizás, minden vita a döntésekről csak porhintés, rég le van már zsírozva minden... de erről nem szabad beszélni, mert az szélsőséges dolog. És aki ilyeneket hangoztat, az kiírja magát a szalonképes emberek sorából...

    Ugyanakkor meg kell hagyni, zseniális rendszer. Mindenki az elképzelhető legnagyobb szabadság teljes tudatában éli mindennapjait, ha valami gebasz van azt simán a nyakába varrják, hogy minek szavaztál rájuk, és megkapja azt az illúziót is hogy majd a választások után, na majd akkor... Hiába, sokkal kezelhetőbb a tömeg, ha azt hiszi hogy ő irányít, mintha nyílt diktatúra csücsülne a nyakában. De egyszer talán felébred, és vagy rájön egy saját kísérlete kárán, hogy a demokrácia rövid távon anarchiába, hosszú távon ismét egy rejtett diktatúrába fullad; vagy elfogadja a tényt hogy minden rendszernek állandó és erős vezérlő elvre van szüksége, és visszatér valami egypártrendszer- vagy monarchiaféléhez.

 

   Konzekvencia:   <Médiahatóság által cenzúrázva>

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://bunkonyilas.blog.hu/api/trackback/id/tr802912272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

kotyesz 2016.10.04. 13:43:53

Höhö! Tetszik.
Ja már csak 9 millióan vagyunk. Bevallottan, ebből 600.000 ember kivándorolt, önként - mondd:kalandvágyból értsd:gazdasági kényszerből. Pillanatnyilag konzervatívnak hazudott liberális baloldali (megosztó) politika uralkodik. Akik baloldalinak mondják maguknak csak sunyítanak mert tudják nekik kéne így kormányozni, nem tudnak még mindig magukhoz térni, a zseniális orbáni húzás konzervatív jelszavakkal, szélsőségesen liberális intézkedésekkel, a szociális vívmányok teljes leépítésére készpénzre váltására tör. A szabadság netovábbjaként - amikor bezárnak az öregotthonok mivel az idős lakók szabadon eldöntik, hogy élni kívánnak az aktív eutanáziával, vagyis nyugdíjazásuk után hogy ne legyenek terhére az aktív dolgozóknak aláírják az igénylőt a ciánkapszulára.